Rugonfalva megközelítése

A település Székelykeresztúrtól mintegy két kilométerre helyezkedik el, a kanyargós Fehér-Nyikó völgyének legalsó települése. A folyócska völgye a Nagyküküllőbe való torkollása előtt kissé kiszélesedik, annak jobb parti teraszán, mintegy 400 méteres tengerszint feletti magasságban találjuk az 1968 óta közigazgatásilag Siménfalvához tartozó falut.
A körös-körül emelkedő 600-700 méter magasságú dombokat szűk völgyek tagolják. A táj igen változatos és szép. Szomszédai: délnyugaton Székelykeresztúr (3 km), délen – a Nagyküküllő melletti lapályon – Betfalva (országúton 4 km, gyalogösvényen 2 km), északkeleten Siménfalva (5 km) és Székelyszentmiklós (4 km), északon Kis-és Nagykede (4 km), északnyugaton a Gagy mentén elhelyezkedő települések (Csekefalva, Szentábrahám, Andrásfalva, Gagy). A két jelentékenyebb város, Székelyudvarhely (északra) és Segesvár (délnyugatra) egyaránt 25-25 kilométerre található, vasúton és műuton mindkettő elérhető. A Fehér-Nyikó mentén haladó 13C községi úton, Malomfalva felé haladva lehet kijutni a Székelyszentlélek mellett elhaladó, Farkaslaka, Korond, Parajd, Szováta, illetve Székelyudvarhely, Csíkszereda irányába vezető 13A jelű országútra.

A nem éppen megfelelően végiggondolt átszervezéskor tizennégy falut soroltak egyazon közigazgatási egységbe, holott ezek az apró települések hagyományosan más-más kistájegységhez tartoznak, s akkor tudnának egészségesen létezni és fejlődni, ha legalább három külön önkormányzat irányíthatná őket. Rugonfalva korábban községközpont volt, hozzá tartozott Betfalva, Nagykede és Kiskede. Székelykeresztúr, az országút, a vasút közelsége miatt azonban kevésbé érezni ezt a közigazgatási anomáliát, s ha nem is látványosan, de azért fejlődik a falu. Önmagáért beszél az a tény, hogy bár népessége az elmúlt évszázadban – 1900 és 2000 között – stagnált, illetve enyhén fogyatkozott (1910-ben 669-en, 1992-ben 665-en lakták), lakossága az utóbbi másfél évtizedben 774 főre emelkedett. Ez a növekedés egyrészt a fiatal betelepülőknek, az általuk üzemeltetett vállalkozások megtartó erejének, illetve a több évszázados honossággal rendelkező, református vallású, magyar tudatú és magyar anyanyelvet használó cigányságnak köszönhető.

Növényzete és állatvilága

A falut lombhullatú erdők övezik. Növény- és állatvilága szerves részét képezi a Székelykeresztúr környékinek. Jellegzetes növénytömörülése a dombvidéki tölgy-, bükk- és gyertyánfa-erdők. A helynevek tanúsága szerint évszáézadokkal ezelőtt a cserefa összefügő erdőséget alkotott a falu határában. Erről a környékről teljességgel hiányzott a fenyő, amit az utóbbi évtizedekben telepítésekkel próbálnak meghonosítani. A mezőn és erdőkben megtalálhatók a jellegzetesen domdvidéki, cserje-típusú növények. A falu népe kevés gyógynövényt ismer, de azokat ma is alkalmazza. A második világháborút követő években a működő háziiparban még hasznosították a növényekből nyerhető festékanyagokat. Állatvilága a közönséges dombvidéki. Úgy tűnik, hogy mostanság a sokáig kiveszettnek tartott farkas is visszatért Rugonfalvára és környékére. A mezőgazdaság gépesítése, az intenzív földművelés hatására az 1960-as évek elejétől az 1989-es fordulatig ez a ragadozó, a többi nagyvaddal együtt visszaszorult hagyományos életterébe. Ma már, amikor a határ jelentős részét majdnem egész Udvarhelyszékra jellemző módon parlagon hagyják a tulajdonosok, nem számít szenzációnak, ha a róka, a farkas vagy a medve fényes nappal bemerészkedik a faluba és tizedeli az állatállományt. Ugyancsak jelentős számban élnek a falu határában őzek, szarvasok, nyulak és vaddisznók is.

A mesterségesen létrehozott 13 hektáros halastó (1979) pihenő- és fészkelőhelyet jelent a vándor- és költözőmadaraknak is. A vadkacsák, gólyák mellett ideiglenesen olyan madarakat látni, amelyek korábban nem fordultak elő Rugonfalva területén.

Éghajlati viszonyok

Mivel itt már kevésbé érződik a Hargita hegyvonulatára jellemző felszálló légáramlatok hatása, Rugonfalván tapasztalható jelenségek azonosak Székelykeresztúr vidékének légköri viszonyaival. A levegő hőmérséklete a legmagasabb értékeket július hónapban éri el, amikor az átlag 20°C fok feletti. A legalacsonyabb értékeket általában januárban mérik. Hargita megye délnyugati csücskében, a legenyhébb időjárású övezetben helyezkedik el a falu. A csapadék évi megoszlása gyakran aránytalan. Az 1970-es évek nyári csapadékmennyisége nagy áradásokat okozott (1970, 1975). Legutóbb a 2005. augusztus 23-án alázúduló árvíz okozott jelentős anyagi károkat a Nyikó-mentén. Időnként viharos erejű szél pusztít, viszonylag gyakran fordulnak elő villámcsapások is, amelyek nem egy esetben okoztak anyagi károkat és sérüléseket.

László Csaba felvételei.

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.