A település Székelykeresztúrtól mintegy két kilométerre helyezkedik el, a kanyargós Fehér-Nyikó völgyének legalsó települése. A folyócska völgye a Nagyküküllőbe való torkollása előtt kissé kiszélesedik, annak jobb parti teraszán, mintegy 400 méteres tengerszint feletti magasságban találjuk az 1968 óta közigazgatásilag Siménfalvához tartozó falut.
A körös-körül emelkedő 600-700 méter magasságú dombokat szűk völgyek tagolják. A táj igen változatos és szép. Szomszédai: délnyugaton Székelykeresztúr (3 km), délen – a Nagyküküllő melletti lapályon – Betfalva (országúton 4 km, gyalogösvényen 2 km), északkeleten Siménfalva (5 km) és Székelyszentmiklós (4 km), északon Kis-és Nagykede (4 km), északnyugaton a Gagy mentén elhelyezkedő települések (Csekefalva, Szentábrahám, Andrásfalva, Gagy). A két jelentékenyebb város, Székelyudvarhely (északra) és Segesvár (délnyugatra) egyaránt 25-25 kilométerre található, vasúton és műuton mindkettő elérhető. A Fehér-Nyikó mentén haladó 13C községi úton, Malomfalva felé haladva lehet kijutni a Székelyszentlélek mellett elhaladó, Farkaslaka, Korond, Parajd, Szováta, illetve Székelyudvarhely, Csíkszereda irányába vezető 13A jelű országútra.
A nem éppen megfelelően végiggondolt átszervezéskor tizennégy falut soroltak egyazon közigazgatási egységbe, holott ezek az apró települések hagyományosan más-más kistájegységhez tartoznak, s akkor tudnának egészségesen létezni és fejlődni, ha legalább három külön önkormányzat irányíthatná őket. Rugonfalva korábban községközpont volt, hozzá tartozott Betfalva, Nagykede és Kiskede. Székelykeresztúr, az országút, a vasút közelsége miatt azonban kevésbé érezni ezt a közigazgatási anomáliát, s ha nem is látványosan, de azért fejlődik a falu. Önmagáért beszél az a tény, hogy bár népessége az elmúlt évszázadban – 1900 és 2000 között – stagnált, illetve enyhén fogyatkozott (1910-ben 669-en, 1992-ben 665-en lakták), lakossága az utóbbi másfél évtizedben 774 főre emelkedett. Ez a növekedés egyrészt a fiatal betelepülőknek, az általuk üzemeltetett vállalkozások megtartó erejének, illetve a több évszázados honossággal rendelkező, református vallású, magyar tudatú és magyar anyanyelvet használó cigányságnak köszönhető.
Növényzete és állatvilága
A falut lombhullatú erdők övezik. Növény- és állatvilága szerves részét képezi a Székelykeresztúr környékinek. Jellegzetes növénytömörülése a dombvidéki tölgy-, bükk- és gyertyánfa-erdők. A helynevek tanúsága szerint évszáézadokkal ezelőtt a cserefa összefügő erdőséget alkotott a falu határában. Erről a környékről teljességgel hiányzott a fenyő, amit az utóbbi évtizedekben telepítésekkel próbálnak meghonosítani. A mezőn és erdőkben megtalálhatók a jellegzetesen domdvidéki, cserje-típusú növények. A falu népe kevés gyógynövényt ismer, de azokat ma is alkalmazza. A második világháborút követő években a működő háziiparban még hasznosították a növényekből nyerhető festékanyagokat. Állatvilága a közönséges dombvidéki. Úgy tűnik, hogy mostanság a sokáig kiveszettnek tartott farkas is visszatért Rugonfalvára és környékére. A mezőgazdaság gépesítése, az intenzív földművelés hatására az 1960-as évek elejétől az 1989-es fordulatig ez a ragadozó, a többi nagyvaddal együtt visszaszorult hagyományos életterébe. Ma már, amikor a határ jelentős részét majdnem egész Udvarhelyszékra jellemző módon parlagon hagyják a tulajdonosok, nem számít szenzációnak, ha a róka, a farkas vagy a medve fényes nappal bemerészkedik a faluba és tizedeli az állatállományt. Ugyancsak jelentős számban élnek a falu határában őzek, szarvasok, nyulak és vaddisznók is.
A mesterségesen létrehozott 13 hektáros halastó (1979) pihenő- és fészkelőhelyet jelent a vándor- és költözőmadaraknak is. A vadkacsák, gólyák mellett ideiglenesen olyan madarakat látni, amelyek korábban nem fordultak elő Rugonfalva területén.
Éghajlati viszonyok
Mivel itt már kevésbé érződik a Hargita hegyvonulatára jellemző felszálló légáramlatok hatása, Rugonfalván tapasztalható jelenségek azonosak Székelykeresztúr vidékének légköri viszonyaival. A levegő hőmérséklete a legmagasabb értékeket július hónapban éri el, amikor az átlag 20°C fok feletti. A legalacsonyabb értékeket általában januárban mérik. Hargita megye délnyugati csücskében, a legenyhébb időjárású övezetben helyezkedik el a falu. A csapadék évi megoszlása gyakran aránytalan. Az 1970-es évek nyári csapadékmennyisége nagy áradásokat okozott (1970, 1975). Legutóbb a 2005. augusztus 23-án alázúduló árvíz okozott jelentős anyagi károkat a Nyikó-mentén. Időnként viharos erejű szél pusztít, viszonylag gyakran fordulnak elő villámcsapások is, amelyek nem egy esetben okoztak anyagi károkat és sérüléseket.
László Csaba felvételei.
Élő Székelyföld Munkacsoport